Jehova és az emberi véráldozat

Mózes ötödik könyve 12:27
És az Úrnak, a te Istenednek oltárán áldozd meg a te egészen égőáldozataidat, azoknak húsát és vérét; egyéb áldozataidnak vérét azonban öntsd az Úrnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted.

A judeo-keresztény biblia tömve van véráldozattal – EMBERI véráldozattal. A legtöbb keresztény arra támaszkodik, amit a lelkésze mond, és/vagy túl lusta vagy buta ahhoz, hogy saját maga is utánanézzen a dolgoknak. Hány ember veszi a fáradságot hogy TÉNYLEG GONDOLKODJON?
Ráadásul a nyilvánvaló emberáldozatok jehovának nem elég, vérfüdő vérfürdő után következik eme vérszomjas entitás parancsait követve, háborúk és más embertelen cselekedetek formájában.

A Dzsentil szent szövegek és írások zsidók által kitalált és megírt mocsokkal lett helyettesítve. Semmi spirituális nincs benne, csak gyilkosság gyilkosság hátán, hasonlóképp a zsidók által uralt Hollywoodhoz, ami hihetetlen mértékben reklámozza az erőszakot, vérontást és gyilkosságot.

Mózes második könyve 22:29 Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsőszülöttét nékem add.

Ezékiel 20:25 És én is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek. 20:26 S megfertéztetém őket ajándékaikkal, mikor tűzön vittek át minden elsőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

Sámuel második könyvének 21. szakasza is példája a Jehova kielégítésére szánt véráldozatoknak. 21:6 Adj nékünk hét embert az ő maradékai közül, a kiket felakaszszunk az Úr előtt, Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában.
21:9 És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg.
21:10 Vőn pedig Rispa, Ajának leánya egy zsákruhát, és kiteríté azt magának a kősziklán az aratás kezdetétől fogva, míg eső lőn reájok az égből: és nem engedé az égi madarakat azokra szállani nappal, sem pedig a mezei vadakat éjszaka.

Mikor hidegvérrel megölnek hét ember azért, hogy lecsillapítsák Jehovát, azt remélve hogy ő majd ezért megszünteti az éhínséget, az mi másnak nevezhető ha nem emberi véráldozatnak?

Még több véráldozat:

Mózes negyedik könyve 31:25 Újra szóla az Úr Mózesnek, mondván:
31:26 Vedd számba az elfoglalt prédát, mind emberben, mind baromban, te és Eleázár, a pap, és a gyülekezet atyáinak fejei.
31:27 És oszszad a prédát két részre: a hadakozók között, a kik hadba mentek, és az egész
gyülekezet között.
31:28 És végy részt az Úrnak a hadakozó férfiaktól, akik hadba mentek, ötszázból egy lelket, az emberek közül, az ökrök közül, a szamarak közül, és a juhok közül.
31:29 Azoknak fele részéből vegyétek, és adjad Eleázárnak, a papnak, felemelt áldozatul az Úrnak.
31:30 Az Izráel fiainak járó fele részből pedig egy elfogottat végy ötvenből: emberekből, ökrökből, szamarakból, juhokból, és minden baromból; és adjad azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére.
31:31 És úgy cselekedék Mózes és Eleázár, a pap, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
31:32 És vala az a préda azaz annak a zsákmánynak maradéka, a mit a hadakozó nép zsákmányolt: hatszáz hetvenöt ezer juh.
31:33 És hetvenhét ezer ökör.
31:34 És hatvanegy ezer szamár.
31:35 Emberi lélek pedig: a leányok közül, a kik nem ismertek vala férfival való egyesülést, ilyen lélek összesen harminczkét ezer.
31:36 Vala pedig az egyik fele, azoknak része, a kik hadba mentek vala: számszerint háromszáz harminczhét ezer és ötszáz juh.
31:37 Vala pedig az Úrnak része a juhokból: hatszáz és hetvenöt.
31:38 Az ökör pedig: harminczhat ezer; és azokból az Úrnak része: hetvenkettő.
31:39 És a szamár: harmincz ezer és ötszáz; azokból az Úrnak része: hatvanegy.
31:40 Emberi lélek pedig tizenhat ezer; és azokból az Úrnak része: harminczhét lélek.

Ez a kivonat Nathan Ausubel © 1964-es “A zsidó tudás kézikönyve” című művéből származik, a 302-303. oldalról:

“Jefte, az egyik vezető bíra Kánaán elfoglalását követően feláldozta egyetlen lányát Izrael
Istenének, megünnepelvén győzelmüket az ammoniták felett. Sámuel, “a látnok” pedig áldozati módon felszabdalta Agag testét Isten előtt. Dávid, az érzékeny költő és király Saul hét fiát adta a Gibeonitáknak, hogy “felakasszák őket Isten előtt.”

Alább látható ennek egy példája, a Bírák könyvének 11:39 szakaszát megváltoztatták.
Más helyeken az embert “báránnyal” helyettesítették.

Bírák 11:34
Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki kivülötte sem fia, sem leánya.
11:35 És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.
11:36 Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, a mint megfogadtad, miután az Úr megadta az ellenségeiden: az Ammon fiain való bosszút.
11:37 És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; ereszsz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szűzességemen leánybarátaimmal.
11:38 És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken.
11:39 És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,
11:40 Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.

Ugye mennyire nyilvánvaló? A 35. versben Jefte “megszaggatta” ruháit. Akik nem ismerik ezt a kifejezést, azoknak elmondom hogy héber eredetű, és egy ősi szokásra utal: egy szerettük halálakor meg kellett szaggatni a ruháikat.

“Mert én fogadást tettem az ÚRNAK, és nem vonhatom vissza.” Megígérte, hogy feláldozza egyetlen lányát jehovának. Világos, hogy jehova azért követelte ezt a cselekedetet, mert biztosította győzelmüket “Ammon fiain” – mint mondta, “nem vonhatja vissza”.

A Bírák 11:37-ben lánya azt mondja: “Csak azt az egyet tedd meg nékem; ereszsz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szűzességemen
leánybarátaimmal.” Nyilvánvaló, hogy jehova egy szűz feláldozását kívánta.

Bírák 11:39: Mikor visszatért apjához, “és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett, és ő soha nem ismert férfiút.” Továbbá a 11:40: “esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék (angolban lament – siratni) a gileádbeli Jefte leányát”. Annyira nyilvánvaló, hogy Jefte feláldozta a lányát jehovának, aki ezt KÖVETELTE Jefta győzelméért cserébe.

KANNIBALIZMUS:

Mózes ötödik könyve 28:53
És megeszed a te méhednek gyümölcsét, a te fiaidnak és leányidnak húsát, a kiket ád néked az Úr, a te Istened – a megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged.
28:54 A te közötted való finnyás és igen kedvére nevekedett férfi is irígy szemmel tekint az ő atyjafiára, az ő szeretett feleségére és fiainak maradékrészére, a kik megmaradtak még.
28:55 Hogy ne kelljen adnia azok közül senkinek az ő fiainak húsából, a mit eszik, mivelhogy semmi egyebe nem marad a megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged minden városodban.
28:56 A közötted való finnyás és kedvére nevekedett asszony (a ki meg se próbálta talpát a földre bocsátani az elkényesedés és finnyásság miatt) irígy szemmel tekint az ő szeretett férjére, fiára, leányára.
28:57 Az ő mássa miatt, a mely elmegy tőle és gyermekei miatt, a kiket megszül; mert megeszi ezeket titkon, mikor mindenből kifogy, a megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged a te városaidban.
28:58 Hogyha meg nem tartod és nem teljesíted e törvény minden ígéjét, a melyek meg vannak írva e könyvben, hogy féljed e dicsőséges és rettenetes nevet, az ÚRÉT A TE ISTENEDÉT.

ÉS AZ EMBERI VÉR NEM VOLT ELÉG, JEHOVA VILÁGOS UTASÍTÁSOKAT ADOTT,
HOGY RITUÁLISAN MÉSZÁROLJANAK ÁLLATOKAT IS:

Mózes második könyve 20:24
Földből csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.

Mózes második könyve 24:4
Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét nemzetsége szerint.
24:5 Azután elküldé az Izráel fiainak ifjait, és áldozának égő áldozatokat, és hálaáldozaul tulkokat ölének az Úrnak.
24:6 Mózes pedig vevé a vérnek felét, és tölté a medenczékbe: a vérnek másik felét pedig az oltárra hinté.
24:7 Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.
24:8 Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint.

További instrukciók Jehovától a véráldozatra:
Mózes II 23.18 Ne ontsd ki az én áldozatom vérét kovászos kenyér mellett, és ünnepi áldozatom kövére meg ne maradjon reggelig.

Mózes II 29:10 Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az ő fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.
29:11 És vágd le a tulkot az Úr előtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.
29:12 Azután végy a tulok véréből, és hintsd az ujjaiddal az oltár szarvaira; a többi vért pedig töltsd mind az oltár aljára.
29:13 És vedd a kövéréből mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévő hártyát, és a két vesét a rajtok lévő kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron.
29:14 A tulok húsát, bőrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bűnért való áldozat az.
29:15 Vedd az egyik kost is, és Áron és az ő fiai tegyék kezeiket a kos fejére.
29:16 Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra köröskörűl.
29:17 A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére.
29:18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égőáldozat az az Úrnak, kedves illatú
tűzáldozat az Úrnak.
29:19 Vedd a másik kost is, és Áron és az ő fiai tegyék kezeiket a kos fejére.
29:20 Azután vágd le a kost, és végy annak véréből, és hintsd meg azzal Áron füle czimpáját és az ő fiai jobb fülének czimpáját, és az ő jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hövelykét; a többi vért pedig hintsd az oltárra köröskörül.
29:21 Azután végy a vérből, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az ő ruháira, s vele együtt az ő fiaira és az ő fiainak ruháira, hogy szent legyen ő és az ő ruhái, s vele együtt az ő fiai és az ő fiainak ruhái.
29:22 Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát, s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levő kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.

29:23 Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr előtt van;
29:24 És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr előtt.
29:25 Azután vedd le azokat kezükről, és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozat felett kedves illatul az Úr előtt; az Úrnak tűzáldozata ez.
29:26 Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az Úr előtt; azután legyen az a te részed.
29:27 Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az ő fiainak felavatási kosából.
29:28 És legyen ez Áronnak és az ő fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részéről az ő hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.
29:29 A szent öltözetek pedig, a melyek az Áronéi, legyenek ő utána az ő fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak tisztökbe.

29:30 Hét napon öltözzék azokba, a ki az ő fiai közül ő utána pap lesz, a ki bemenendő lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen szolgáljon.
29:31 A felavatási kost pedig vedd, és főzd meg annak húsát szent helyen.

1:1 Szólítá Mózest és beszéle vele az Úr a gyülekezet sátorából, mondván:
1:2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki közületek áldozni akar az Úrnak:
barmokból, tulok- és juhfélékből áldozzatok.
1:3 Ha tulokféléből áldozik egészen égőáldozattal: hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet
sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr előtt.
1:4 És tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy kedves legyen ő érette, hogy engesztelést szerezzen az ő számára.
1:5 És ölje meg a tulkot az Úr előtt, az Áron fiai pedig, a papok, vigyék köröskörűl az oltárra, a mely a gyülekezet sátorának nyílásánál van.
1:6 Azután vonja le az égőáldozat bőrét, azt pedig vagdalja el tagjaira.
1:7 És az Áron pap fiai gerjeszszenek tüzet az oltáron, és rakjanak fát a tűzre.
1:8 Azután rakják az Áron fiai, a papok, a tagokat: a fejet és a kövérjét a fára, a mely az oltáron lévő tűzön van.
1:9 A belét pedig és lábszárait mossa meg vízben, és füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron egészen égőáldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak.
1:10 Ha pedig a juhfélékből: bárányokból vagy kecskékből akar valaki áldozni égőáldozatul,
hímmel és éppel áldozzék.
1:11 És ölje meg azt az oltár északi oldalánál az Úr előtt, az Áron fiai pedig, a papok, hintsék annak vérét az oltárra köröskörül.
1:12 Azután vagdalja el azt tagjaira, a fejével és kövérjével együtt, a pap pedig rakja azokat a fára, a mely az oltáron lévő tűzön van.
1:13 A belet és a lábszárakat mossa meg vízben, a pap pedig áldozza meg az egészet és
füstölögtesse el az oltáron égőáldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak.
1:14 Ha pedig madárféléből akar áldozni égőáldozatul az Úrnak, gerliczékből vagy galambfiakból áldozzék.

1:15 És vigye azt a pap az oltárhoz, és tekerje ki annak a fejét, és füstölögtesse el az oltáron, a vérét pedig bocsássa ki az oltár falára.
1:16 A begyét pedig rútságával egyben vegye ki, és vesse azt az oltár keleti oldalára, a hamu
helyére.
1:17 És hasítsa meg azt a szárnyain, de el ne szakaszsza egymástól, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron a fán, a mely a tűzőn van, égőáldozatul. Tűzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak.

Mózes III 7. fejezet
7:1 Ez pedig a vétekért való áldozatnak törvénye; igen szentséges az.
7:2 A mely helyen megölik az egészen égőáldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is, és a vérét hintsék az oltárra köröskörül.
7:3 A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a farkát is, és a mely kövér a belet takarja.
7:4 A két veséjét és a rajtuk lévő kövérséget, a mely a véknyaknál van, úgyszintén a májon lévő hártyát a vesékkel együtt szedje ki.
7:5 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az Úrnak. Vétekért való áldozat ez.

Mózes III. 7:14
És mindezekből az áldozatokból áldozzék egyet-egyet az Úrnak felmutatott áldozatul; és legyen azé a papé, a ki a hálaáldozatnak vérét elhinti.

AZ “ÚRNAK” SZÜKSÉGE VAN MINDEN EGYES CSEPP VÉRRE A VÉRÁLDOZATBÓL:

Mózes III 7:27
Valaki megeszik valami féle vért, az az ember gyomláltassék ki az ő népe közül.

Itt még több véráldozat szükséges ahhoz, hogy a jehova által az emberekre kirótt leprát
megszüntessék:

Mózes III 14:34
Mikor bementek majd a Kanaán földére, a melyet én adok néktek birtokul, és a ti birtokotokban levő föld valamelyik házára poklosságot bocsátok:
14:49 A háznak megtisztítása végett pedig vegyen elő két madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot.
14:50 És ölje meg az egyik madarat cserépedényben, forrásvíz felett.
14:51 Azután vegye a czédrusfát, az izsópot, a karmazsint és az élő madarat, és mártsa be azokat a megölt madár vérébe és a forrásvízbe, és hintse meg azzal a házat hétszer.
14:52 És tisztítsa meg a házat a madár vérével, a forrásvízzel, az élő madárral, a czédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal.
14:53 Az élő madarat pedig bocsássa el a városon kivül a mezőre, így szerezzen engesztelést a házért, és tiszta lesz.
14:54 Ez a törvénye mindenféle poklos fakadéknak és varnak.
14:55 A ruha és a ház poklosságának is.
14:56 A daganatnak, a tarjagosságnak és a fehér foltnak;
14:57 Hogy megtudhassák: mikor tiszta és mikor tisztátalan valami? Ez a poklosság törvénye.

Még több példa a Jehovának szánt véráldozatra:
Mózes III 8:14-32
Mózes III 9:1-24
Mózes III 14:1-5
Mózes III 14:12-28
Mózes III 23:12-21
Mózes IV 19:1-7
Józsué könyve 10. fejezet – semmi más, csak tömeggyilkosság
Bírák 1:1-18 Vérfürdők és tömegmészárlás
Bírák 3:27-31

És ez még tovább is folytatódik. Ismétlődő, véget nem érő tömeggyilkosság és vérontás. A “VÉR” szó folyamatosan felbukkan. Azt gondolná az ember, ez nyilvánvaló.
Tartsuk észben, hogy a názáreti volt a legnagyobb emberáldozat; és az “edd az ő testét, idd az ő vérét” ismétlődően elhangzik közel mindegyik keresztény misén/istentiszteleten, szerte a világon.

Erről bővebben “A keresztény mise: az emberi véráldozat főpróbája” című cikkben olvashatsz.

A fenti cikk és a “Jehova: gyilkos és hazug a kezdetektől fogva” ismétlődő vérfürdőket fed fel, és a zsidók által a Dzsentilek ellen irányuló népirtást.