Az inkvizíció: a keresztény kínzások és tömeggyilkosságok története

“A keresztény felfogás, hogy a világot gonosznak és csúnyának találják, gonosszá és csúnyává tette a világot.” – Friedrich Nietzsche

Manapság a keresztény egyházaknak nincs akkora hatalma mint egykoron, mégis sokszor láthattuk hogyan használják ki a gyermekeket, gyermekmolesztálást, erőszakolást, és más gonosz dolgokat, amik felfedik sok keresztény valódi természetét, és “istenük” hatását követőire. A pedofíliabotrányok csak kis részei annak, amire a keresztények képesek. Ez annak a gonosz energiának köszönhető, amire rákapcsolódnak. “Isten” és az “Ördög” fordítva van! (Pontosabban, a “keresztény isten” vagy “Jahve” nem létezik, pusztán egy energiaörvény. Sátán az igazi teremtő isten.)
Ez egyértelműen látható az Ótestamentumban, ahol a kereszténység “Istene” egy “hazudozó gyilkos a kezdetektől fogva”.

Évekkel ezelőtt a keresztény egyháznak teljes befolyása volt a kormányra, az emberi életre és lélekre. Az inkvizícióból is látható, mennyire betegesek ezek az emberek, és meddig képesek elmenni, hogy elfogadd a “jézusukat”. Ahogy manapság kihasználják a gyermekeket, régen, az inkvizícióban is ezt tették. 9-10 éves fiúkat és lányokat állítottak bíróság elé boszorkányság vádjával. Ennél sokkal kisebb gyerekeket kínoztak meg azért, hogy szüleik ellen tanúskodjanak.1 Azután megkorbácsolták őket, miközben végignézették velük ahogy a szüleik halálra égnek.

Az Inkvizíció a kommunizmus egy korai formája volt. A katolikus egyház volt a középkor NKVDje és KGB-je. További információk Alekszandr Szolzsenyicin könyvében, a Gulag-szigetvilág-ban találhatók. Az Inkvizíció és a kommunizmus – mindkettő zsidó program – közel ugyanolyan rendszere a tömeggyilkosságoknak, kínzásoknak és a tömegek rabszolgasorba juttatásának.

“A kereszténység és a kommunizmus nagyon közel áll egymáshoz spirituálisan és ideológiailag. Ez egy eléggé közismert dolog, amit számos gondolkodó is magáévá tett, Thomas Moore-tól Lev Tolsztojig. Kevesen tudják, hogy a világ első szocialista államát Paraguayban alapították meg, és a katolikus Jezsuiták tanításaira alapozták, még azelőtt hogy Marx közzétette volna nézeteit.”

“Jézus Társasága” – a vallásos Jezsuita rend – a katolikus egyházban nagyjából olyan szerepet töltött be, mint a KGB a Szovjetunióban.”

A fenti idézetek a “Pravdából” származnak, ami a korábbi Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető újsága volt. Az idézett cikk címe: “Van különbség a kereszténység és a kommunizmus

között?” 2013.04.30.
Igazság szerint közel mindegyik inkvizítor és magasrangú katolikus pap zsidó volt.
A sziléziai Neisse városában történt eset feljegyzései elmondják, hogy felállítottak egy hatalmas kemencét, amiben több mint tíz év alatt több mint ezer “elítélt boszorkányt, némelyikük alig kétéves volt” sütöttek meg élve.2 Sok áldozat nagyon idős volt, néhányuk több mint 80 éves. Azonban az egyháznak ez sem számított.

A keresztény egyház többmillió életet pusztított el gyilkosságokkal, csonkításokkal, kínzásokkal közvetlenül az inkvizícióval, illetve közvetetten az általuk szított háborúkkal. A kár, amit ez a hamis vallás okozott az emberiségnek, minden képzeletet felülmúl. A legtöbb ember nincs tisztában a tényekkel. 1450 és 1600 között a keresztény egyház nagyjából 30.000 feltételezett “boszorkány” megkínzásáért és máglyahaláláért volt felelős.3

A római császár, Konstantin (I.u. 306-337) uralkodása alatt a keresztény egyház tanításait a törvény alapjaként használták.4 Az eretnekeket (az egyház tanításával szembeszálló embereket) felkutatták, megkínozták, s végül megölték. Az eretnekség bűn volt mind az állam, mind az egyház számára. A civil uralkodók évszázadokon keresztül próbáltak kiirtani minden eretnekséget.

I. u. 430-ban az egyházi vezetők kihirdették, hogy az eretnekséget halállal lehet büntetni. Az I.u. 906-ban íródott “Canon Episcopi” volt az első egyházi anyag, ami kifejezetten megtiltotta a boszorkányság használatát.5 Az inkvizíció kiteljesedése előtt az egyház részben elfogadta az eretnekeket, olyan feltételekkel, amiket ésszerűnek tartott. A következő egy példa:

Három vasárnapig az eretneket derékig levetkőztették, a város/falu bejáratától a templomajtóig folyamatosan korbácsolták. Húsvét, pünkösd és karácsony kivételével tilos volt húst, tojást és sajtot ennie, s ezen alkalmakkor bűbánata jeleként kellett ilyen ételeket ennie. Évente kétszer, 20 napig nem ehetett halat, és minden héten 3 napig tilos volt a hal, a bor és az olaj, ha az egészsége megengedte.

Szerzetesi ruhát kellett viselnie, melyre elöl két kis keresztet varrtak. Minden nap misére kellett járnia. Naponta hétszer zsolozsmázniuk kellett, és ráadásul el kellett mondaniuk a Miatyánkot tízszer napközben, és hússzor minden éjjel.

Teljesen meg kellett vonnia magától a szexet. Minden hónapban be kellett számolnia egy papnak, aki szigorúan figyelte az eretneket. Az eretneket elválasztották a közösség többi részétől.6

Az inkvizíció kezdetének nincs pontos időpontja. A legtöbb forrás egyetért abban, hogy IX. Gergely katolikus pápa uralkodásának első 6 évében manifesztálódott, 1227 és 1233 között. IX. Gergely pápa, aki 1227-1241-ig uralkodott, gyakran mint “Az Inkvizíció Atyja” szerepel.

Az inkvizíció a keresztények és zsidó gyökerük kínzó, csonkító, tömeggyilkos, pusztító hadjárata volt az emberi élet ellen. Az egyház hatalma folyamatosan emelkedett, mígnem az emberek világi és vallási élete is teljesen a befolyása alá került.

A vatikán nem volt megelégedve a vallási vezetők próbálkozásaival az eretnekség kiirtását illetően. III. Ince pápa kinevezte saját inkvizítorait, akik közvetlenül neki feleltek. Az 1199. március 25-i pápai bullában hivatalossá tette fennhatóságukat.7 Ince kijelentette, hogy “bárki, aki megpróbálja olyan személyes nézőpontból magyarázni Istent, ami ellentmond az egyház dogmáinak, irgalom nélkül elégettessék.”8

1254-ben az inkvizítorok munkájának megkönnyítésére IV. Ince Pápa kijelentette, hogy a vádlók névtelenek maradhatnak, megelőzvén, hogy az áldozatok szembeszálljanak velük és megvédjék magukat. Sok templomnak volt egy ládája, melybe az informátorok bedobhatták írásos gyanúsítgatásaikat a szomszédaikról. Három évvel később hivatalosan engedélyezte, hogy a kínvallatás legyen az eretnekség beismerésének kicsikarására alkalmazott módszer.9

Az áldozatokat egy teremben kínozták, majd ha vallottak, egy másik szobába vezették őket, ahol beismerhették bűneiket az inkvizítoroknak. Így azt állíthatták, a vallomásokat erőszak alkalmazása nélkül kapták meg. Az inkvizíciós törvények helyettesítették a köztörvényt. Az ember nem ártatlan volt amíg be nem bizonyították hogy bűnös; hanem bűnös volt, amíg be nem bizonyították hogy ártatlan.
Az inkvizítorok nagyon meggazdagodtak, mivel kenőpénzeket fogadtak el a gazdagoktól, akik azért fizettek, hogy ne helyezzék őket vád alá. A gazdagok voltak az egyház elsőszámú célpontjai, és generációkon keresztül elkobozták tulajdonukat, földjeiket, és mindenüket amijük volt. Az inkvizíció a gyanúsításkor az áldozat minden tulajdonára rátette a kezét. Nagyon kicsi esély volt arra, hogy valaki ártatlannak bizonyuljon, így a katolikus egyház hatalmas vagyonra tett szert. Ince pápa kijelentette, hogy mivel “isten” a szüleik bűneiért büntette meg a gyermekeket, nem jogosultak arra, hogy örököljék szüleik tulajdonát. Hacsak a gyermekek nem tagadták meg a szüleiket, nem kaptak semmit. Az inkvizítorok még a holtakat is meggyanúsították eretnekséggel, néhány esetben több mint hetven évvel a haláluk után. Exhumálták és elégették a csontjaikat, és örököseiktől mindent elvettek.10

Az inkvizítorok tettei borzasztó hatással voltak a gazdaságra, és ez egész közösségeket juttatott a tönk szélére, míg az egyház fuldoklott a vagyonban. A gazdaságot azzal is megbénították, hogy bizonyos hivatásokat gyanúsnak tartottak. Az inkvizítorok úgy hitték, a nyomtatott szó fenyegetést jelent az egyházra, és megzavarja a kommunikációt. Ezt a nyomtatás feltalálása idézte elő a 15. században. A térképeket, térképészeket, utazó kereskedőket mind nagyon gyanúsnak tartották; úgy gondolták, fenyegetést jelentenek az egyházra nézve.

Habár az egyház már a 4. században elkezdte meggyilkolni az általa eretneknek minősített
embereket, illetve 1022-ben Orléanban is, az 1231-es pápai rendeletek javasolták először, hogy az eretnek máglyahalált haljon. Az emberek halálra égetésével elkerülték a vérontást. János 15:6 “Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.”

A manapság tapasztalt pedofília csak egy kicsiny példája az őrületnek, és a legtöbb keresztény beteges, kifacsart elméjének, és ez megmutatja, hová vezet az, ha bármilyen hatalmat kapnak.

Az 1450-1750 közötti boszorkányvadászatokra R. H. Robbins (A Boszorkányság és Démonológia Enciklopédiájának írója) csak úgy utalt, mint “sokkoló rémálom, alávaló bűncselekmény, a nyugati civilizáció szégyene.” Ebben a 300 éves időszakban az egyház fokozta az ártatlan emberi lények tömeges legyilkolását és szisztematikus kínzását. A kínvallatók annyi időt kaptak a kínzáshoz, amennyire csak szükségük volt. A legtöbb bíróság megkövetelte, hogy a kínzás előtt az áldozatot teljesen borotválják meg, mert ha egy Démon benne marad az áldozat testszőrzetében, válaszolhat az áldozat helyett, és csökkentheti a fájdalmat.11

A közelben orvosok voltak, ara az esetre, ha úgy látszott hogy az áldozat belehal a kínzásba. Az áldozatot hagyták hogy kicsit magához térjen, majd ismét folytatták a kínzást. Ha az áldozat meghalt a kínzás közben, az inkvizítorok kijelentették, hogy az Ördög beavatkozott, hogy megkímélje az áldozatot a további fájdalomtól, vagy hogy megakadályozza, hogy felfedje a titkait.12 Aki elájult, annak ecetet öntöttek az orrába, hogy magához térjen. Az áldozat családját törvény kötelezte arra, hogy megtérítsék a kínvallatás költségeit. Az egyház egész birtokokat kaparintott meg. A papok megáldották a kínzóeszközöket mielőtt azokat használták volna. Bizonyos eszközöket a maximális fájdalom elérése érdekében alkalmaztak, ezzel vitathatatlanul bizonyítva, mennyire beteg a keresztény (és elsősorban a  zsidó) elme:

 

Az áldozatot egy kötél vagy lánc segítségével felhúzták, aztán leengedték a csúcsára. A kínvallató irányította a nyomást azáltal, hogy súlyokat erősített az áldozatra, vagy különböző magasságokba emelve ráejtette az eszközre.

A spanyolcsizmát arra használták, hogy összezúzzák vele a lábakat. Az eszközt kézzel húzták szorosabbra, vagy kalapáccsal ékeket ütöttek belé, hogy széttörjék a csontokat, amíg a csontvelő ki nem spriccelt. Akik elájultak, azokat még jobban elítélték, mivel szerintük az eszméletvesztés az Ördög trükkje volt, hogy elmeneküljön a fájdalom elöl.

A láb megégetése.

A lábra olajat vagy zsírt kentek, majd tűz fölött megsütötték. A maximális
fájdalom eléréséhez egy rácsot használtak, amivel szabályozták, hogy mennyire érje a tűz a lábakat. Ennek egy variációja volt a hatalmas bőr- vagy fémcsizma, amelybe forró vizet, vagy olvadt ólmot öntöttek.

Az áldozat kezét hátrakötötték, majd egy csiga és egy kötél segítségével felrántották a kínzókamra plafonjáig. Ettől kificamodott a karja. A keresztények előnyben részesítették ezt a módszert, mivel nem hagyott maga után látható nyomot. Az áldozatra gyakran nehéz súlyokat erősítettek, így növelve a fájdalmat és a szenvedést. Ennek volt egy másik változata. Több száz font (100 font kb. 45 kg) súlyt akasztottak az áldozatra, kificamítva ezzel a végtagjait. Ezután a keresztény inkvizítor hirtelen elengedte a kötelet, és az áldozat zuhanni kezdett. Az utolsó pillanatban az inkvizítor megrántotta a kötelet. Ez gyakorlatilag minden csontot kificamított az áldozat testében. Úgy tartották, négy ilyen művelet még a legerősebb áldozatokat is megölte.

Sokakat fejjel lefelé kötöttek fel, míg meg nem fulladt.

Eretnek villája. Ezt arra használták, hogy elhallgattassák az áldozatot a máglya felé menet, hogy ne tudják senkinek elmondani mi történt a kínzókamrában, vagy ne tudják megvédeni magukat.

A test szaggatása

A keresztény papság nagy örömét lelte a test tépkedésében. A katolikus egyház felfedezte, hogy mikor az áldozatot élve megnyúzták, az egészen addig életben tudott maradni, amíg a derekáig le nem tépték a bőrét. Gyakran a nyúzókat izzó vörösre hevítették, és a nők mellein használták, illetve mindkét nem genitáliáin.

A vas kínzószéket szögekkel verték ki. Az áldozatot meztelenül kötözték bele, és tüzet gyújtottak a szék alatt. Nehéz tárgyakat is használtak, az áldozatra tették őket, hogy növeljék a szögekből származó fájdalmat. Kalapáccsal is ütötték őket. Gyakran más kínzóeszközöket is alkalmaztak a székkel együtt, például a szaggatókat (fent), vagy lábszorítókat.

Koponyatörő

Ez önmagáért beszél. A keresztény papság szerette ezt az eszközt, mert nem hagyott látható nyomokat, csak ha a koponya már teljesen szét volt törve, ami néha megtörtént.

A kínpad

A kínpadot szintén széles körben használták. A meztelen, vagy majdnem meztelen áldozatot vízszintesen a kínpadra tették, a kezeit és lábait kötelekkel megkötötték, mint egy érszorítóval. A csomókat folyamatosan lehetett csavarni hogy a kötelek megfeszüljenek, és úgy kifeszítsék az áldozatot, hogy az izmok, inak elszakadtak, a csontok eltörtek. Gyakran nagy súlyokat helyeztek az áldozatra, hogy növeljék a fájdalmat. Az egyház ezt “enyhébb kínzási módszernek” tartotta.

Kerékbetörés

A meztelen áldozatot kinyújtották, arccal lefelé a földön, vagy a kivégzőhelyen. Lábait és kezeit széttárták, és cölöpökhöz vagy vaskarikákhoz kötözték. A csuklók, könyökök, bokák, térdek, és a csípő alá fa keresztidomokat tettek. Ezután az inkvizítor minden egyes végtagot és ízületet széttört egy vasabroncsú kerékkel, beleértve a vállakat és a csípőt is, vigyázva, hogy ne ölje meg az áldozatot. Csontforgács és vér fröcskölt mindenfelé, és az áldozat egész csontvázát apró darabokra törték. Ezután a széttört végtagokat a hatalmas kerék küllői közé fonták. A kerék volt az egyik legborzalmasabb kínzóeszköz mind közül. A gondolat, hogy az áldozatot úgy kötözték a kerékre, hogy a darabokra tört végtagjait a küllők közé tekerték, iszonyatos.

A hüvelykszorító

A hüvelykszorítóba belehelyezték az áldozat ujjait, és szisztematikusan összenyomták. A lábujjakon hasonló eszközöket használtak. A hüvelykszorítót gyakran a strappadóval és más kínzóeszközökkel együtt alkalmazták, hogy még több fájdalmat okozzanak.

Vízzel való kínzás

Az áldozatot levetkőztették, és egy padhoz vagy asztalhoz kötözték, majd egy csövet dugtak le a torkán. Egész korsónyi adag vizeket öntöttek le a csövön, és befogták az orrát, így le kellett nyelnie a vizet. Ezt annyiszor ismételték meg, amíg az áldozat gyomra majdnem szétszakadt, ezután a padot megbillentették, hogy az áldozat feje a föld felé mutasson. A gyomorban lévő víz fájdalmas nyomást gyakorolt az áldozat tüdejére és szívére. Ez nem csak rettenetes fájdalommal járt, de fuldoklásérzettel is. Az inkvizítorok néha kalapáccsal ütötték a gyomrot, szétszakítva azt. Egy másik variációban az áldozattal rengeteg vizet nyelettek le, illetve egy hosszú, megcsomózott zsinórt. Ezután a zsinórt erős rántásokkal kihúzták az áldozat száján, ami legtöbbször kibelezésben végződött.

A Vasleány, másnéven a “szűzmária”

Az eszköz külső oldalát Szűz Mária szobra díszítette, belül tüskék, éles kések, vagy szögek voltak. A szobor karját fogantyúkkal mozgatták, nekiszorítva az áldozatot a szögeknek.

Más eszközök és módszerek:
• Erőszakos etetés túlsózott ételekkel, amik hihetetlen szomjat okoztak, aztán a víz
megtagadása.
• Forró, meszes vízbe való merítés.
• Vasból készült nyakörv viselése, amit két inkvizítor kötelekkel rángatott ide-oda,
felszaggatva ezzel az áldozat nyakát. Más variációban szorítható csavarokat használtak.
• Az imazsámoly. Az áldozatnak egy szögekkel kivert deszkán kellett térdelnie.
• Vastüskékkel ellátott kaloda.
• Az áldozatot lassan megsütik tűz fölött.
• “Boszorkánysétáltatás” – az áldozatot arra kényszerítették, hogy ide-oda járkáljon napokig, míg végül teljesen ki nem merült. Ennek egy változatában az áldozatnak törökülésben kellett ülnie egy fazsámolyon, és tilos volt megmozdulnia, illetve aludnia. Néhány áldozat többmint 80 éves volt.
• “Rángatás”. Hasonló a tüskés vasnyakörvhöz, csak ennél egy kötelet kötöttek szorosan a
fejre, és előre-hátra rángatták.
• “Turkas”. Csíptető, amivel a körmöket lehetett kihúzni.
• Sokakat mocskos várbörtönökbe dobtak, fény és emberi kapcsolat nélkül, gyakran megláncolva, vagy kalodába zárva.
• “Bemetszés a lélegzet fölött” – az ősi hit szerint ha a boszorkányt a szája és az orra felett
megvágjuk, azzal meg lehet törni az átkot. Ez alapján az inkvizítorok az áldozat arcát tűkkel szúrkálták, illetve a húst tépkedték.

Galileo Galilei, a híres itáliai csillagász és orvos volt az inkvizíció egyik leghíresebb áldozata. Egyik levelét, melyben megpróbálta bemutatni a kopernikuszi elméletet, miszerint a Föld nem a világegyetem központja, néhány ellensége (keresztények) átadta a
római inkvizítoroknak. 1633-ban fogták perbe, és bűnösnek találták eretnekség vádjával. Arra kényszerítették, hogy nyilvánosan visszavonja állításait, és életfogytiglani házi őrizetre ítélték.
1979-ben II. János Pál pápa kijelentette, hogy a Római Katolikus Egyház “talán hibázott, mikor elítélte őt”, és bizottságot hozott létre, hogy kivizsgálják az esetet.13 1993-ban a katolikus egyház “hivatalosan” bocsánatot kért Galileotól. Más szavakkal megbocsátották neki, hogy tanításai szerint a bolygók a Nap, és nem a Föld körül keringenek.

Emberi veszteségek:
● Salzburg, Austria, 1677-1681: több mint 100 meggyilkolt ember.
● A Pireneusok baszk területei, 1608: Pierre de Lancre ügyvédet ideküldték, hogy “gyomlálja ki és pusztítsa ki azokat, akik a Pogány Isteneket imádják”. Több mint 600 megkínzott és meggyilkolt ember.
● Henri Boguet boszorkánybíró 1550 és 1619 között nagyjából 600 áldozatot küldött a halálba Burgundiában, sok közülük fiatal gyermek volt, akiket szisztematikusan megkínoztak, aztán élve elégettek.
● Egy terhes nőt élve elégettek, és a trauma hatására halála előtt megszült. Az újszülöttet
visszadobták a lángok közé.
● 1669-ben a Mora nevű svéd faluban több mint 300 embert öltek meg. Közülük 15 volt
gyermek. 36, 9 és 15 év közötti gyereket vesszőfutásra kényszerítettek, és egy éven
keresztül minden héten pálcával ütötték a kezüket. A legfiatalabb gyerekek közül húsznak,
akik mind 9 év alattiak voltak, 3 egymást követő vasárnapon megkorbácsolták a kezét a
templomajtónál. Sokat durván megvertek boszorkánysággal való kapcsolat vádjával.
● Skóciában Oliver Cromwell uralkodása alatt 1661-ben egyetlen hónap alatt 120 embert
gyilkoltak meg. 1563 és 1603 között a a becsült áldozatok száma eléri a 17.000-et.
● A németországi Würzburgban a kancellár írt egy beszámolót 1629-ben:
“…van háromszáz, három-négy éves gyerek, akikről azt mondják, az Ördöggel paráználkodtak. Láttam ahogy hétéves gyermekeket öltek meg, és bátor kis tanulókat, tíz,
tizenkettő, tizennégy, tizenöt éveseket…”
1623 és 1633 között 900 “boszorkányt” küldtek a halálba Würzburgban.
Ezt főleg Jezsuiták kivitelezték.
● A Treves-i Krónikák beszámolnak arról, hogy 1586-ban két falu teljes női lakosságát
eltörölték a föld színéről az inkvizítorok. Mindössze kettő nőt hagytak életben.
● A híres esetek között van a Templomos lovag, Szent Johanna, akinek a nyakára láncot
vetettek, a kezeit és lábait pedig egy szoros vasketrecbe zárták; illetve Galileo, aki azt
állította, a Föld a Nap körül kering, és nem a világegyetem középpontja, ahogyan azt az
egyház tanította (lásd fent).

A fenti beszámolók David Pickering “Cassel Dictionary of Witchcraft” című könyvéből
származnak.

2002. március 12-én, vasárnap II. János Pál pápa bocsánatot kért “egyháza minden hibájáért az elmúlt 2000 évben.” (Muszáj volt nekik, mivel tagadhatatlan tények voltak.)

HIVATKOZÁSOK:
¹The Dark Side of Christian History by Helen Ellerbe, page 124
²Cassel Dictionary of Witchcraft by David Pickering, article on “Germany”, page 108
³Cassel Dictionary of Witchcraft by David Pickering, article on “Inquisition”, page 146
4 World Book Encyclopedia article on “Inquisition.” ©1989
5 Wizards and Sorcerers by Tom Ogden, article on “Inqusition.”
6 The Dark Side of Christian History by Helen Ellerbe, page 77
7Wizards and Sorcerers by Tom Ogden, article on “Inquisition.”
8The Dark Side of Christian History by Helen Ellerbe, page 77
9Wizards and Sorcerers by Tom Ogden
10The Dark Side of Christian History by Helen Ellerbe, page 80
11Cassel Dictionary of Witchcraft by David Pickering article on “Torture.”
12Cassel Dictionary of Witchcraft by David Pickering, article on “torture.”
13World Book Encyclopedia article on “Galileo.” ©1989