.
Mózes II. 20
I. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne imádd és ne tiszteld azokat
Nyilvánvaló, hogy a názáreti azt állítja magáról ő „isten”. Akkor hol van Jehova?
Máté 4:7 Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet. (Itt nyilván magára gondol)
8 Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét.
Máté 28:18 És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.
Most már három isten van?
János 1:17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
Akkor tehát Mózes törvényei hazugságok?
Kolossébeliekhez 2:5 Mert jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét.
6 Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne
Titushoz 2:13 Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusnak
Most „Jézus” az isten?
Filippibeliekhez 2:10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
II. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
Na de mi ennek az entitásnak a neve? Jehova? Yaweh? A JHVH és a YHVH is azt jelenti: “az vagyok aki vagyok”. Melyik? Shibboleh? Ennek nagyjából annyi értelme van mint neki magának.
III. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
Lukács 6:1-5
1 Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között méne által és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
2 Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
3 És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és a kik vele voltak?
4 Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket pedig nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?
5 És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.
IV. Tiszteld atyádat és anyádat.
Máté 10:37 A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
Lukács 9:59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
Máté 10:34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35 Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
36 És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
V. Ne ölj.
Jehova gyilkolászik:
Mózes II. 23:27 Az én rettentésemet bocsátom el előtted, és minden népet megrettentek (a King James féle fordításban “elpusztítok” – a fordító megjegyzése), a mely közé mégy, és minden ellenségedet elfutamtatom előtted.
Jehova ezrek meggyilkolását rendeli el:
Mózes II. 32:27 És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.
28 A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.
“Jehova” gyilkosságra utasítja a népét:
Mózes III. 26:7 Sőt elűzitek ellenségeiteket, és elhullanak előttetek fegyver által.
8 És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezeret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által.
Nyilvánvaló, hogy az “úr” nem gondol semmit a gyilkosságról vagy a gyilkosságra való
felbujtásról:
Mózes IV. 1:51 És mikor a hajléknak elébb kell indulni, a léviták szedjék azt szét, mikor pedig megáll a hajlék, a léviták állassák azt fel, az idegen pedig, a ki oda járul, meghaljon.
A gyilkosság annyira fontos jehovának, hogy megismétli önmagát:
Mózes IV. 3:10 Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.
Még több gyilkosság – az emberek éhesek voltak, és nem volt ennivalójuk:
Mózes IV. 11:1 És lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenök az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét.
2 Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszünék a tűz.
Mózes IV. 21:3 És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.
Mózes IV. 23:24 Ímé e nép felkél mint nőstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem iszsza.
“Jehova” újabb tömeggyilkosságokra ad parancsot:
Mózes IV. 25:16 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
17 Támadjátok meg a Midiánitákat, és verjétek meg őket.
31:7 És harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének.
31:8 A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel.
31:9 És fogságba vivék Izráel fiai a Midiániták feleségeit és azoknak kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját, és minden vagyonát prédára veték.
31:10 Minden városukat pedig az ő lakhelyeik szerint, és minden falvaikat tűzzel megégeték.
31:11 És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekből, mind barmokból.
“Jehova” tömeggyilkosságot követ el:
Mózes V. 2:20 (Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az
Ammoniták Zanzummoknak hívtak.
2:21 Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;
2:22 A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir hegyén laknak, a mikor kiveszté előlök a Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.
2:23 Az Avveusokat, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)
2:30 De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ő rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az Ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, a mint nyilván van e mai napon.
2:31 Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földe örököd legyen.
2:32 És kijöve Szihon mi előnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál.
2:33 De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét.
2:34 És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.
2:35 De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt.
2:36 Aróertől fogva, a mely van az Arnon patakának partján, és a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.
2:37 De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektől eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.
Mózes IV. 31:17 Most azért öljetek meg a kisdedek közül minden fineműt; és minden asszonyt is, a ki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.
18 Minden leánygyermeket pedig, a kik nem háltak férfiúval, tartsatok életben magatoknak
A “Jehova” (zsidó vezetők) által elkövetett vagy irányított tömeggyilkosságok kitöltik az Ótestamentum nagy részét.
A fenti idézetek csak néhány példát adnak. Mindet bemutatni sokáig tartana.
Az alma nem esik messze a fájától – idézetek a názáretitől:
Lukács 19:27Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
Máté 10:34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
VI. Ne paráználkodjál.
Mózes II. 22:16 Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.
17 Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a mennyi a hajadonok
jegyajándéka.
Sámuel II. 12:11 Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal.
12 Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt.
Lukács 8:3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki.
VII. Ne lopj.
Jehova megparancsolja a hébereknek, hogy lopjanak az egyiptomiaktól:
Mózes II. 3:21 És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.
22 Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüs edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.
“Jehova” ellopja a kánaániták földjét:
Mózes II. 14:34 Mikor bementek majd a Kanaán földére, a melyet én adok néktek birtokul, és a ti birtokotokban levő föld valamelyik házára poklosságot bocsátok.
Gyilkosság és lopás “Jehova” parancsára:
Mózes IV. 31:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol.
3 Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midiánon.
4 Ezret-ezret egy-egy törzsből, Izráelnek minden törzséből küldjetek a hadba.
5 Kiválogatának azért Izráel ezereiből, ezeret törzsenként, tizenkét ezeret, viadalra készet.
6 És elküldé őket Mózes, törzsenként ezeret-ezeret a hadba, és velök Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadó kürtök valának az ő keze alatt.
7 És harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének.
8 A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel.
9 És fogságba vivék Izráel fiai a Midiániták feleségeit és azoknak kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját, és minden vagyonát prédára veték.
10 Minden városukat pedig az ő lakhelyeik szerint, és minden falvaikat tűzzel megégeték.
11 És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekből, mind barmokból.
Apja fia:
Lukács 19:29 És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
33 És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
35 Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
Lukács 6:1 Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között méne által és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
2 Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
3 És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és a kik vele voltak?
4 Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket pedig nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?
5 És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.
VIII. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
Többszáz vers van, ami bizonyítja, hogy “Jehova” hivatásos hazudozó. Ő és a názáretije, prófétái és követői mind hamisan tanúskodnak Sátán ellen.
Mózes I. 2:16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról bizony meghalsz.
Ádám még 930 évig élt utána:
Mózes I. 5:5 És lőn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendő; És meghala.
“Jehova” hazát ígért a zsidóknak:
Mózes II. 3:8 Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
Az Ótestamentum bővelkedik az olyan történetekben, melyekben a héberek generációi próbálnak hazát szerezni maguknak. Úgy tűnik, az egész csak Jehova kifogása a gyilkosságokra és vérontásra, amit a pszichikus energiához használhat. Izrael állama csak 1948-ban vált valósággá, és a világ zsidóinak többsége még mindig haza nélkül van. Valaki késett egy napot, és még hiányzik egy forint…
IX, X. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
A számos vers, melyekből sokat már fentebb felsoroltunk, bemutatja, hogy “Jehova” (zsidók) nem tiszteli az emberi lényeket és tulajdonukat. Elvette a kánaániták földjét, folyamatosan emberi és állati véráldozatokat követelt, és állandóan másoktól rabolt.
Lukács 8:3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki.
Lukács 19:29 És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy
megkötöttvemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
33 És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
35 Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
Kereszténység leleplezése 