A kommunizmus keresztény gyökerei

“A keresztény teológia a bolsevizmus nagyanyja.”
– Oswald Spengler

“A kereszténység és a kommunizmus nagyon közel áll egymáshoz spirituálisan és eszmeileg. Ez egy elég jól ismert elképzelés, amit számos gondolkodó magáévá tett, Thomas More-tól Lev Tolszotjig. Kevesen tudják, hogy a világ első szocialista államát Paraguayban alapították, és a katolikus Jezsuiták eszméire épült, jóval azelőtt hogy Marx megalkotta volna a tanításait.”

“Jézus Társasága – a Jezsuita vallási rend – gyakorlatilag a Szovjetunió KGB-jének felelt meg a katolikus egyházban.”

A fenti idézetek a “Pravda” című lapból származnak [Ez volt a Kommunista Párt fő újságja, és a korábbi Szovjetunió vezető napilapja]. A forrásként használt cikk: “Van különbség a kereszténység és a kommunizmus között? 2013.04.30.

“Az amerikai lapok azt állítják, Sztálin elkötelezett volt a kereszténység megmentésére.”
– Josef Goebbels 1

A kommunizmus nem kereszténységellenes, ahogy azt a közvélemény gondolja:
Ráadásul a katolikus egyház Kínában több mint 70 millió tagot számlál, és ez a szám egyre nő. A kommunista Észak-Koreában ott van a katolikus Csangcsung-katedrális, ami a Pjongjangi Római Katolikus Érsek névleges katedrálisa. Az Orosz Ortodox Egyház kéz a kézben dolgozott együtt a Szovjetunió Kommunista Pártjával. A forradalom során a papság ellen elkövetett erőszak a cárista elemek kigyomlálását szolgálta, semmi többet. Sztálin nyíltan együtt dolgozott az Ortodox Egyházzal, hogy segítse a második világháborúban segítse a Vörös Hadsereg kommunista háborús törekvéseit. A mai Oroszországban az Orosz Ortodox Egyház magasrangú papjai nyíltan hirdetik nemzetük számára a Keresztény Kommunista mozgalmat. A Katolikus Egyház is könyékig benne volt a Dél-amerikai kommunista, liberális teológia kialakításában. Nem tévedés mikor azt mondjuk, hogy a katolikus papság könnyedén tudott mozogni a “Vasfüggönyön” keresztül a hidegháború
idején.

80 millió Bibliát nyomtattak Kínában – és a szám egyre csak növekszik (A “Christianity Today” cikke)
http://www.christiantoday.com/article/80.million.bibles.printed.in.china.and.counting/27047.htm

“Ermst Bloch (1885–1977) egy német marxista filozófus és ateista teológus volt. Habár ő maga nem volt keresztény, állítólag “áthidalta” a szakadékot a keresztény kommunizmus és a marxizmus leninista ága között. Bloch egyik nagyobb munkája, “A Remény Elve” tartalmaz egy ilyen kijelentést: “Ubi Lenin, ibi Jerusalem” [Ahol Lenin, ott van Jeruzsálem], illetve a következőt is: “A kommunizmus bolsevista beteljesítése része Istenért való ősi harcunknak.” 2

Az az igazság, hogy a kereszténység előkészíti a társadalmat arra, hogy nyitott legyen a
kommunizmusra, és elfogadja azt. A keresztény doktrínákban, vagy a Názáreti tanításaiban semmi olyan nincs ami bármilyen szempontból ellentmondana a kommunizmusnak.A kereszténység MAGA a kommunizmus.

Mindkét program a rabszolgaságot célozza meg. Eszközeik között szerepel a terror, brutalitás, tömeggyilkosság, és erőszakos kényszerítés. A katolikus egyház volt a középkor KGB-je, terrorizmus, erőszak és tömeggyilkosságok útján uralkodott. Az Inkvizíció ennek egyértelmű példája.
Mindkét program megtiltja a magántulajdon birtoklását. A kereszténység tudat alatti szinten készíti fel a követőit a kommunizmusra. A keresztényeket arra nevelik, hogy elhiggyék: a szegénység erény. Amint ez a gondolat megragad a tudatalatti elmében, gyakran az adott személynek komoly pénzügyi nehézségei támadnak, és spirituális szempontból nézve ez következő életeire is vele maradhat. Ez a dolog ezenkívül létrehoz egy önfenntartó programot, ami által szegények generációi jönnek létre. A keresztény egyházak ezután színre lépnek, mint a szegények jótevői és megsegítői – miközben végig a keresztény tanítások hozták létre és erősítették a problémát. A zsidó létrehozza a problémákat, majd felkínálja a Dzsentileknek a megoldások zsidó verzióját.

A keresztény elmeprogramozásról a következő linken találsz információkat:
http://www.angelfire.com/empire/serpentis666/mindcontrol.html

A kereszténységben semmi spirituális nincsen. A kereszténység egy eszköz, amivel eltüntették a spirituális tudást és erőket a társadalomból, és robotikus “imákra” cserélték őket, amiket a Távol Keleti mantrákból korrumpáltak és ugyanúgy ismételgetik őket. Véget nem érő hamis tanításokat ültettek a helyükbe, melyek célja, hogy a keresztények szemében valósággá tegye a kitalált zsidó státuszt és történelmet, ami egyáltalán nem spirituális. Például kevés keresztény pap tudná felvázolni az emberi lelket – vagy inkább egy sem. A spirituális tudás eltávolítása és korrupciója felkészíti a társadalmat az ateista kommunista állam elfogadására.

Mind a kereszténység, mind a kommunizmus a testvériség programjaként állítja be magát:
egyenlőséget, jólétet, jószándékot, jobb életmódot reklámoznak, de ha közelebbről is megvizsgáljuk valódi tanításaikat és történelmüket, láthatjuk hogy a felszín alatt csak terror, tömeggyilkosság, kínzás, erőszakos agymosás és népbutítás van – ezek mindkét program bástyái. Ha elolvassa a judeo-keresztény Bibliát, akármelyik bolond láthatja, hogy tele van tömeggyilkosságokról, fosztogatásokról, nemi erőszakról, rabszolgaságról szóló beszámolókkal; és örökké tartó kínszenvedéssel és kárhozattal fenyeget, ha a tanításokat nem vesszük komolyan, vagy nem ragaszkodunk hozzájuk – de mindenekelőtt bemutatja, hogy jehova egy gyilkos szörny, aki a Dzsentilekre vadászott, hasonlóan a kommunista programokhoz. Minderre a “Jehova és az emberi véráldozat”, és a “Gyilkos és hazug a kezdetektől fogva” című cikkekben találsz bizonyítékot.
http://see_the_truth.webs.com/Energy.htm

Lukács 19:27 – “Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!”
[Közvetlen idézet Jézustól, amiben gyilkosságra buzdít.]

A “lázadás” egyértelműen tabu, és “az Ördögtől” származik.
A kereszténység abból a szempontból is felkészíti követőit a kommunizmusra, hogy a fejükbe veri: viseljék el az igazságtalanságot. Közel mindenki hallotta már a bibliai idézeteket az másik orcád odafordításáról, a ráadás mérföld lesétálásáról, az ellenségek szeretéséről és a többit. Ezek a tanítások együtt dolgoznak a kommunizmussal, hogy elpusztítsák az igazságügyi rendszert és a személyi jogokat. A bűnözést hagyják kicsúszni az irányítás alól [már meg is történt], és a társadalmat nem csak óva intik attól hogy visszavágjanak, még meg is büntetik azokat akik megvédik magukat.

Ezek a zsidó programok egy csapdát alkotnak. A legtöbb ember végül több
mint hajlandó feladni a jogait azért, hogy az ultra-szigorú törvényekkel visszaszorítsák a bűnözést. Mindkét program megtiltja a személyes cselekvést az igazságtétel kérdésében, és a kommunizmus esetében ezt a felelősséget az állam kezébe adja, míg a kereszténység esetében az úgynevezett “Isten” kezébe. Bármiféle lázadás vagy visszavágás halálos sértésnek minősül. A kihasználás és igazságtalanságok elfogadása elengedhetetlenek a rabszolgaállam létrehozásához. A rabszolgának soha nem szabad megpróbálnia visszavágni vagy lázadni, semmilyen módon. A gyűlölet egy másik tabu ezekben a programokban.

A kommunizmus születése:
A kommunizmus az “Igazak Ligája” nevű szervezetből született meg. Az Igazak Ligájának mottója a következő volt: “Minden ember testvér” (“Bund der Gerechten” vagy “Bund der Gerechtigkeit”), és céljuk pedig az volt, hogy “elhozzák Isten Királyságát a Földre, ami a felebaráti szeretetre, egyenlőségre és igazságosságra épül.”

“Az 1847. júniusában, Londonban tartott kongresszuson az Igazak Ligája összeolvadt a
Kommunista Összhang Bizottságának tagjaival, melyet Karl Marx és Friedrich Engels vezetett. Az egyesülés után kidolgoztak egy új szervezeti oklevelet és programot, majd újraalapították magukat Kommunista Liga néven.” 3
Ez a keresztény tanítások alapja.

A kommunizmus gyökereit az európai radikális liberális ideológiáig vezethetjük vissza, ami maga a kereszténység, álruhában. Ahogy egyszer Nietzsche állította a francia forradalomról és annak liberális eszméiről: “A kereszténység leánya és örököse”.

A radikális, univerzalista, egalitariánus doktrína a kereszténység és a liberalizmus szíve, és ezek ugródeszkaként szolgálnak a kommunizmus medencéjébe. És hogy mikor olvadt össze nyíltan a liberalizmus és a kommunizmus? Lássuk:

“Az 1840-es években a “kommunista” szó általánossá vált azok megjelölésére, akik a Francia Forradalom Jakobinus Klubjának bal szárnyát (annak tagjait) éltették, mint ideológiai atyjaikat. Ez a politikai irányzat az 1795-ös Egyenlők Társaságának egalitariánus örökösének tekintette magát. A Társaságot Gracchus Babeuf vezette. A párizsi sans-culottes-ok, akik évtizedekkel korábban Babeuf támogatóinak magját alkották – kisiparosok, városi munkanélküliek, utazók – megfelelő alapnak tűntek egy új társadalmi rendszer megalkotásához, amely a kor modern gépgyártására
épült volna.”

Az elképzelést a francia gondolkodó, Étienne Cabet regénye ihlette meg – a mű egy utópikus társadalomról szól, ami a közös gépgyártásra épül. Címe. “Voyage en Icarie” [1839]. A forrdalmár Louis Auguste Blanqui támogatta azt az ötletet, miszerint a nép nagy részéből álló elitet a “gazdagok” ellen kell hangolni, majd magukhoz ragadni a kormányzást egy államcsíny során, és bevezetni az új, egyenlőségre épülő gazdasági rendet.” 4

A kereszténység liberalizmusba és kommunizmusba hajló trendjeinek áttekintése:
A liberalizmus kereszténység Krisztus nélkül
William Gayley Simpson: Merre mész, nyugati ember?

Idézetek Revilo Olivertől:

“Akikről eddig beszéltem: a hitehagyottak, akik többsége már feledésbe merült; valamint az elmúlt évszázadok közel minden antikereszténye jó példaként szolgál arra a jelenségre, amit hívhatunk kulturális lerakódásnak is. Minden olyan civilizált társadalomban, ahol egy régóta fennálló és általánosan elfogadott elképzelés hiteltelennek bizonyul, az intelligens emberek maguk mögött hagyják az adott elképzelést; azonban általában megtartanak olyan származtatott gondolatokat, amiket eredetileg az általuk megtagadott hitrendszerből vezettek le, és logikusan függnek tőlük. Ez történt a kereszténység modern ellenségeivel is – visszautasították a mitológiáját, de kérdezés nélkül megtartották a belőle származó társadalmi és etikai babonákba vetett hitüket. Egy olyan hitet, amit furcsamód ésszerűnek tekintenek, de vallásos szenvedéllyel élik meg.”

“Nevetnek az ostoba történeten ami Ádámról és a bordájáról szól, de mégis hisznek abban, hogy az “emberi faj” egyetlen ős-pártól származott le, és ezért az emberek “mind testvérek”. Az “egész emberiségről” beszélnek, ezzel olyan misztikus jelentést adva a kifejezésnek, amit más hasonló kifejezéseknél nem használnak, például “az egész erszényesség” vagy “egész patásság”. Az “emberi jogokról” csacsognak, holott egy percnyi gondolkodás egyértelműen rámutatna, hogy egy természetfeletti uralkodó rendeleteinek hiányában nem léteznek jogok; csak olyanok amelyeket egy stabil és homogén társadalom polgárai birtokolnak szokásaik vagy megegyezésük folytán. És habár ezek a polgárok kedvességet mutathatnak az idegenek, rabszolgák, kutyák és más lények iránt, ezeknek a lényeknek mégsincsenek jogaik.”

“Nem hisznek abban, hogy egy isten egyharmada megtestesült a Föld legmocskosabb területén hogy írástudatlan parasztokkal keresse a kapcsolatot, egy barbár faj csőcselékének szónokoljon és varázslatos módon felemelje az ostobákat és tanulatlanokat hogy azok “bolonddá legyenek hogy bölcsek lehessenek”, és “az utolsókból legyenek az elsők”. Ezt nem hiszik el, de ragaszkodnak ahhoz a felsőbbrendűségre irányuló morbid gyűlölethez, amitől a keresztények bolondulnak az alsóbbrendű, alantas, alaptalan, torz és degenerált dolgokért.”

“Az “emberi élet szentségéről” fecsegnek – főleg ennek aljasabb formáiról – anélkül hogy
rájönnének, egy isteni teremtő tud csak valamit szentté tenni. Őrjöngve küzdenek az univerzális “egyenlőségért”, amit csak úgy lehet elérni, ha minden emberi lényt a legalsóbb szintre butítunk, de nem veszik észre hogy csak azt visszhangozzák, amit a keresztények mondanak: legyünk birkák (az emlősök legostobábbika), akiket a jó pásztor terelget. Ezt olvashatjuk az Újtestamentum minden meséjében, ahol a legőszintébben elmondják: Jézus azt ígéri, hogy miután megkínozta és lemészárolta a Föld civilizáltabb rétegeit, eljön a Feltámadás – és a sok birkája majd kipattan a sírból, azonos korú és azonos nemű, azonos magasságú és megkülönböztethetetlen lényekként, és olyan egyenlők lesznek mint a méhek a méhkasban.”

“Habár a “liberális” és marxista kultusz között vannak doktrínabeli különbségek (nagyjából olyan mértékűek amennyire a lutheránusok és a baptisták tanításai között), alapvetően a kettő ugyanaz. És hogy ezeket vallásnak lehet-e hívnunk, az attól függ, hogy csak a természetfeletti személyekben való hitre korlátozzuk a kifejezést, vagy kiterjesztjük minden vakhitre ami érzelmi izgatottságra, és nem pedig megfigyelt tényekre és józan észre épül. Mikor az “ateista” csoportok hörögve fejezik ki gyűlöletüket a “Fasiszták” és “Nácik” iránt, nyilván hinniük kell abban, hogy azokat a gonosz embereket megszállta az Ördög, és ezért meg kell téríteni vagy ki kell irtani őket, hogy így hirdessék a szentséget és szeretetet. És mikor “rasszistákat” látnak, akik a tényeket és józan gondolkodást istentelen módon elfogadott tündérmesékbe vetett agyatlan hitre cserélik; olyannyira égnek a
vágytól hogy gyökerestől kiirtsák a gonoszt, mint a keresztény csőcselék ami a szép és intelligens Hüpatiát kirángatta a hintójából, és a szeretet tüzétől égve kagylóhéjakkal hámozták le a húst a csontjairól – miközben még életben volt.”

“Kevés kivételtől eltekintve a keresztényellenesek (kétségtelenül akaratlan módon) megőrizték elméjükben a keresztény tanítások nagy részét, sőt a primitív, ókori bolsevizmus legmérgezőbb elemeit még újra is élesztették. A kereszténység nagy napjaiban a hivatalos egyházak meggyengítették és bizonytalanná tették ezt a nézetet. És ma, a meggyőződéses ateisták nem tartják furcsának, hogy minden társadalmi kérdésben lényegi egyetértésben vannak az üvöltő dervisekkel és evangelista sámánokkal, akik – a szervezett zsidóság által biztosított nyilvánosság segítségével (TV és minden más médium) – mohón küzdenek azért, hogy az amerikaiakat totális imbecilitásba taszítsák, mindenféle irracionális hazugságokkal.”

“A keresztény teológia a bolsevizmus nagyanyja.”
– Oswald Spengler

Ezt a kijelentést láthatjuk a keresztény kommunizmus zászlója alatt:
“A keresztény kommunisták nagyméretű társadalmi átalakulást akarnak elérni. Néhányak szerint az országos politika és gazdaság átformálása helyett a keresztényeknek inkább lokális vagy regionális szinten kellene bevezetniük a kommunizmust.”

A Keresztény Kommunista Felszabadító Teológia Latin-amerikai ága – teológusok, pl. Leonardo Boff szerint – abban a fogalomból ered, miszerint “az óvatosság a radikális válsághelyzetek megértése”. A keresztény kommunisták között a történelmi materializmust elemző-módszerként használják, amivel meghatározzák a kérdéses válság természetét, mint politikai-gazdasági dinamikát és lehetőséget, melyet azokból a munkákból vezettek le, melyeket “késő kapitalista/imperialista termelési módszernek” nevezünk.

A Felszabadító Teológia ezen alfaja szerint a keresztény kommunistának ezután definiálni kell a jelentését (a “konkrét társadalmi valóság konkrét elemzésének” kontextusában), ezzel megerősítve “a szegények és elnyomottak iránti kedvező lehetőséget”, mint Praxist (aktív elméletet). Ezt állítólag “Jézus üdvözítő tanításaiban gyökeredző” etikai elvek is parancsba adják.

A Keresztény Kommunista Felszabadító Teológia nem az evangelizációról szól, hanem inkább egy ortopraxis (etikai cselekedet, Isten munkájának elvégzése, és ezzel az üdvözülés elnyerése) kifejlesztéséről, amely célja, hogy kibékítse Jézus “üdvözítő etikáját” – a hegyibeszéd szerint – a már létező társadalmi erőfeszítésekkel, amiket a társadalom a “neo-kolonializmus” vagy “késő kaptializmus” ellen vív. Mind a keresztény kommunizmus, minde pedig a Felszabadító Teológia az “ortodoxia” fölé emeli az “ortopraxist”.

A kortárs társadalmi küzdelmek természetéről elbeszélést szőttek a “materialista analízis”
segítségével, felhasználván a Karl Marx által kifejlesztett historiográfiai fogalmakat. Ennek egy konkrét példája a Paraugay-i Sin Tierra (földnélküli) mozgalom, ami közvetlen földrablást hajtott végre, és létrehozta a társadalmi mezőgazdasági együttműködési termelést az asentamientosban. A kortárs Paraugay-i Sin Tierra működése nagyon hasonló a reformáció-korabeli Ásók (Diggers) módszereihez. Camillo Torres (a kolumbiai gerillacsoport, az E.L.N. alapítója) számára az ortopraxis a katolikus úrvacsora ünneplését jelentette, de csak azok részesülhettek belőle, akik fegyveresen harcoltak a kolumbiai állam hadseregével szemben.

A keresztény kommunisták annak bizonyítékaiként tekintenek az Apostolok Cselekedetei 2. és 4. szakaszában foglalt versekre, hogy az első keresztények kommunista társadalomban éltek. Thomas Wharton Collens prédikációja remekül leírja, hogyan használták a bibliai forrásokat közöstulajdonú társadalom céljára. José P. Miranda professzor: “Kommunizmus a bibliában” (1981)
(Angol fordítás: Maryknoll, N.Y.: Orbis Books, 1982).

Számos bibliai idézetet vonultatnak fel, melyek támogatják a kommunizmust mint a szerintük legetikusabb társadalmi rendszert; valamint kijelentik hogy ez Isten földi királyságának lényegi alkotóeleme. E bibliai passzusok leggyakrabban idézett darabja a három egybehangzó Evangéliumból származik, melyek Jézus életét és tanításait írják le.

Jézus egyik leghíresebb megjegyzése a gazdagokról a Máté 19: 16-24 versekben hangzik el
(ugyanez megtalálható Márk 10:17-25 és Lukács 18:18-25 versekben; valamint Máté és Lukács esetében is megegyezik a tevéről meg a tű fokáról szóló mondat).

21 Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a
szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
22 Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
23 Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
24 Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

Jézus a “pénzváltókat” (akik valutával kereskedtek) “tolvajoknak” nevezte, és kiüldözte őket a jeruzsálemi templomból. Ez a Máté 21:12-14, Márk 11:15 és János 2:14-16 versekben található.

Ráadásul a kommunista hozzáállás és célzások a Mózes III. 25:35-38 versekben is megtalálhatók.
Ezek Mózes törvényeinek részei, és mint ilyenek, inkább parancsolatok, mintsem
véleménynyilvánítás. Ez a tény nagyban támaszkodik a vagyon önkéntes vagy kierőszakolt
elhagyásáról szóló kérdésekre. Ezek vagy a keresztény mennyországba való belépés
követelményeként jelennek meg, vagy pedig az isteni kegyelem kikönyörgéseként, melyet az emberi társadalmi rend számára akarnak megszerezni. 5

“A keresztény teológia a bolsevizmus nagyanyja.” – Oswald Spengler

Hivatkozások:
1 Page 108 The Goebbels Diaries, Edited and translated by Louis P. Lochner ©
1971 by Universal-Award House, Inc.; 1948 by Doubleday & Company; Garden
City NY.
2 http://en.wikipedia.org/wiki/Christian_communism
3 http://en.wikipedia.org/wiki/League_of_the_Just
4 http://en.wikipedia.org/wiki/Communist_League
5 http://en.wikipedia.org/wiki/Christian_communism
William Gayley Simpson’s Which Way Western Man?