„Mivel az egyházak adómentességet élveznek, az átlagos polgár 925$ többletet fizet évente, hogy támogassa őket.”
„Az Adóhivatal szerint az egyházi adományok évente 19 MILLIÁRD dollárt tesznek ki. Ez nem tartalmazza az üzletekből, kötvényekből, nyugdíjpénztárakból és bérbeadásból származó bevételeket.”
“A Mormon Egyház egyedül legalább 4,3 milliárd dollárt szed össze a tagjaitól, és további 400 millió dollárt számos üzleti vállalkozásából, amiket adómentes adománypénzekből épített fel.”
“Az egyházak 81 milliárd dollárnyi adómentes ingatlantulajdont birtokolnak Texasban, és 1,3 millió dollárnyit csak Los Angeles megyében. Vegyük figyelembe a New York Cityben, Chicagoban, Bostonban, és minden államban található ingatlanjaikat is – a mennyiség megdöbbentő.”
“Minden egyes adódollárt, amit az egyház nem fizet meg, azt neked, egyéni adófizetőnek kell megfizetned.”
“A keresztény egyházak – hatalmuk és tulajdonuk növekedésével Amerika ingatlanjainak 20-25 %-át birtokolják.” -részletek “A könyv, amit az egyház nem akar hogy elolvass” című könyvből – Tom C. Leedom, 1993.
1993-ban a Ház lelkészének fizetése 115.300$ volt.
A Szenátus lelkészének fizetése nagyjából ugyanennyi volt, de kapott még egy 300.000$-os támogatást a titkárok fizetéséhez és irodabérlethez.1
Az abortusz témája mindenképpen személyes dolog, de szeretném felfedni, mi történik a keresztény “életigenlő” mozgalmainak kulisszái mögött:
Először is ha a kereszténység nem tartott volna vissza minket, ma hatékony születésszabályozás lenne. Az erőltetett önmegtartóztatás nem egészséges, és nem is működik.
A keresztény egyház és a katolikus beállítottság a születésszabályozás és az abortusz betiltásával kapcsolatban ismét csak a nagy pénzekre pályázik. A gyerekek azok, akik fizetni fognak.Szándékaikat propagandaként adták el a közvéleménynek, a jószándék és a humanitárius felfogás ürügyén. Azonban a valódi történet a függöny mögött zajlik.
Az amerikai ateisták néhány éve felfedték “Teréz Anya” történetét. Ez a nő több millió adományt kapott. A legtöbb pénzzel nem lehetett elszámolni.
Az életigenlő mozgalom legtöbb áldozata a harmadik világ országaiból kerül ki. Ezen országok főleg Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában, valamint Ázsiában találhatók. Kihasználták őket, és megfertőzték őket a kereszténységgel. A misszionáriusok folyamatosan visszatérnek a világ ezen pontjaira, mint gonosz tervük műsorvezetői, mivel ezek az emberek szegények és írástudatlanok.
Naponta 10 centbe, és egy tál rizsbe kerül, hogy ezeken a helyeken etetni, ruházni és szállásolni tudják az embereket. A gyerekek soványak, rongyokban járnak, és mocskosak. A halandósági ráta magas, és az egyházak ezt arra használják, hogy több milliót söpörjenek be adómentes adományok formájában, amit majd a gyerekeknek “adhatnak”. Szomorú tény, de a gyerekek ebből a pénzből szinte alig, vagy semmi nem kapnak. Mivel az éhezés illetve a betegségek eredményeként magas a gyermekhalandóság, a katolikus egyház ezt kihasználja – a születésszabályozás és az abortusz betiltásával. Ezért cserébe az egyház még több poszterre való gyermeket kap, amivel még több pénzt szerezhet. Jöjjenek csak a szerencsétlen babák… Ráadásul sok ilyen gyermeket brutális módon rabszolgamunkára használják. A zsidók által birtokolt és üzemeltetett monopol-cégek olcsó rabszolgamunkát akarnak – eldobható emberi lényeket, akiket szisztematikusan halálra dolgoztathatnak, mint a zsidó kommunizmusban.
A nyugati valuta felhalmozásával ezekben az országokban az egyházak könnyedén elérhették volna, hogy az egész harmadik világ jó körülmények között éljen. Ez semmi más, csak egy tragikus pénzteremtő panama. Ha nagyritkán megvizsgálnák ezeket az embereket, igencsak hosszú bűnlajstromot találnának. A keresztény egyházak, adómentes vagyonukkal és tőkéjükkel egy hatalmas szavazó-koalícióvá egyesültek.
“Számos szenátort és képviselőt bénítottak már meg vallásos lobbicsoportjaikkal, hogy közel lehetetlenné vált bármiféle adótörvényt bevezetni ellenük, s így szabadon folytathatták hatalomszerzésüket, korlátlan tőkével.”1
Mexikóban szegény, mezítlábas, rongyos emberek bandukolnak a tűzforró, poros úton, hogy részt vehessenek a pazarló egyház miséjén, ami elveszi bevételeik egy részét, miközben ők nyomorban élnek földpadlós, hullámpala-tetős kunyhóikban. Az egyházak tömve vannak pénzzel, mégis fosztogatják ezeket az embereket.
A keresztény jótékonyság egy ámítás. Próbálnak annyira keveset adni a nyilvánosság előtt
amennyire csak lehet, hogy a humanitárius imázs még fennmaradjon, de a legtöbb adomány a papjaik zsebét dagasztja, és szervezett bűncselekményeket finanszíroznak vele. Azokat a problémákat, melyekkel az emberek hozzájuk fordulnak, ritkán, de inkább sohasem enyhítik. A drogfüggőknek azt mondják, imádkozzanak, stb. Távol tartják őket a meditációktól, ami meggyógyítaná a vágyakozásukat. Az emberek nyomorékok maradnak a keresztény rendszerben, és csak kihasználják őket. A “jézushoz” jövő újoncokat újra és újra bevonják, de “jézus” nem tart sokáig, és a személy “visszacsúszik” a korábbi rosszabb állapotába, ráadásul “jézus” leszarja azokat a problémáikat és szerencsétlen körülményeiket, amik miatt ide kerültek.
A legtöbb keresztény adományt háborúk és szervezett bűncselekmények pénzelésére használják fel.
Az “Egyházak Nemzeti- és Világtanácsa” magába foglalja a Lutheránus, Episzkopális, Baptista, Presbiteriánus, Metodista és más felekezeteket is:
“Az Egyházak Világtanácsa és partnere, az Egyházak Nemzeti Tanácsa, melyeket az egyházi
adományokból támogatnak, csendben segít bizonyos titkos tevékenységek és háborúk
finanszírozásában.” “A főbb egyházak a baloldali ügyeket és gyilkosságokat támogatják, míg a fundamentalista egyházak jobboldali ügyeket és gyilkosságokat. A vér pedig az adományozók kezén
szárad.”
“A washingtoni Amerikai Egyetemen adott rettenetes tanúságtétel folyamán, amit a tévében is lejátszottak (C-Span, 1989, dec. 12.), a volt CIA-tiszt, John Stockwell elmondta, hogyan tört be a keresztény Contras az ártatlan falusiak kunyhóiba. Látta ahogy kirángattak egy férfit a házból, és felesége, gyerekei szeme láttára kasztrálták. Ezek a barbárok azután megerőszakolták a feleségét, és bajonettel levágták a melleit. Halálra rémült gyerekeiket pedig arra kényszerítették, hogy nézzék végig. Ezeket az atrocitásokat részben abból a pénzből finanszírozták, amiket a környező templomokban gyűjtöttek össze, a hívőknek pedig azt mondták, az “éhezőknek” lesz. A tragédia ellenére a nicaraguaiak csodálatos emberek, imádják az amerikaiakat, és még mindig nem értik,
miért tenne ilyet velük Amerika.”2
“Jézus” nem gyógyítja meg a drogfüggőket:
Ez semmi más, csak egy pénzcsináló átverés, és az emberi lények kihasználása. A valamit valamivel kell helyettesíteni, nem semmivel. A keresztény áldozat általában újból “lecsúszik”. A komoly drogproblémákkal küszködő embereknek be kell forrasztaniuk a gyenge területeket és lyukakat az aurájukban, és meg kell erősíteniük magukat energiával, hogy ne térjenek vissza ismét a függőséghez. A keresztény egyház ezt nem biztosítja az embereknek. Egyszerűen csak odacsábítják az elkeseredett embereket, hogy kiforgassák őket a pénzükből. Az áldozat fizet, és újabb problémákat kap cserébe, amik az adakozás előtt még nem voltak. A názáreti és társasága elszívják az áldozat önbizalmát, önbecsülését, és életenergiáját, s így kiteszik őt annak, hogy visszaesik a függőségbe. A visszaesést úgy érik el, hogy az áldozatnak azt mondják, “bűnös”, és meg kell bánnia
bűneit. Ezzel még tovább csökken az önbizalma, önértékelése, önbecsülése, amik nagyon fontosak a függőség legyőzéséhez. Ez egy borzasztó körforgást hoz létre, melynek fő témája az emberek kihasználása és az erőszak.
Sátán erőt, önbizalmat és hatalmat ad nekünk, hogy legyőzhessük a drogfüggést. Mikor az ember csakrái és aurája egészséges, nem kívánja ezeket az anyagokat, melyeket a lelki hiányok pótlására használt.
Végül annyit, hogy a társadalmi szervezetek, a jóléti minisztérium, és más állami/kormányzati ügynökségek, a Vöröskereszt sokkal, de sokkal többet tett azért, hogy segítse a szerencsétleneket és szegényeket, mint a keresztény egyházak. Ráadásul a keresztény egyházakkal és missziókkal ellentétben, ők nem követelik cserébe a szabadságodat, az elmédet, és a lelkedet.
¹ The Book Your church Doesn’t Want You To Read – Tom C. Leedom, editor 1993 “Adómentes út”
című fejezet, 341-349. oldal
² Ibid
³ Ibid
Kereszténység leleplezése 